Szeretlek Boya!
Kiállok és szétnézek a pusztán .
Meghajolnak felém a növények lustán.
- Szeretlek Boya! Szeretlek Téged!
- kiáltom fel a ragyogó égre.
Újra és újra belekiáltom a világba,
míg nem hallom, hogy utolsó virága,
egy törékeny kis ibolya,
velem nem kiáltja: Szeretlek Boya!
1997.5.1 18:xx
Nyugodj Békében. :(
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
