Állok egyedül az utcán, s félek
érzem szétárad bennem a méreg
Lassan-lassan elfolyik belőlem az élet
Ahol mérgezett tőröd belém mélyed.
Mesteri mint minden szúrásod
a szívemet körbe vásod
Míg egy nap ki nem téped
S utolsót dobbanva tovatűnik belőle az élet.
2004