Félve oly közel hajolok, míg azt nem érzem,
hogy leheleted már-már simogatja az arcomat.
Lélegzetem visszafojtva a szemed tengerébe nézek,
s hagyom, hogy lelkem elvigye tova.
Messze, távoli kis szigetre lépve,
A Bizalom a föld, és a Szeretet a Ház,
ahol semmi sincs birtokba véve,
s minden csak kettőnkre vár.
2011.03.22
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
