Fekszem a földön és a csillagokat nézem.
Messzi távoli magányukból hozzám szólnak
Távoli daluk egy halk szólam
Amit fényükkel küldtek értem.
Egy történetet mond el nekem,
hogy minden lehetséges még,
utamat beragyogja majd a fény:
igaz reményt kelt bennem.
Magával ragad, ahogy mesél,
semmi más nem érdekel,
bármilyen kevés is az esély.
... Az idő lehalad, és ahogy a Nap
az égi óceánra felkel;
A Csillagdal örökre elhallgat.
2011.03.22
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
