Gyönyörű lángoló jégkristály az éjben,
fenn lebeg a csillagpöttyös égben.
Szememben visszacsillog fénye:
Univerzumom legszebb éke.
Megremegnek a kicsiny szikrák,
s lassan süllyedni kezd a kristály.
Minden pillanat egy óra,
míg lezuhan a porba,
ahol apró darabokra robban.
Valami belül halkan roppan,
ahogy a jégszilánkokat nézem,
és visszatükrözik eltorzulva képem.
Lassanként elolvad, s felszívja a föld mélye.
Nem marad más, csak a csillagok sápadt fénye.
2007-08-29
